BLOG

"Egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. És mindenben: szeretettel lenni." /ism. szerző/

"Köztünk most tündöklik" - énekek a magyar Szent Korona körül.

2016. augusztus 24-én szerdán 18-órakor zenés kulturális műsor kerül megrendezésre a helyi református templomban a KOZÁMISLENYI NYUGDÍJASOK EGYMÁSÉRT EGYESÜLET szervezésében. Énekek a magyar Szent Korona körül című program szólal meg a Híres Pannónia Régi zenei Együttes előadásában.

Ebben az esztendőben templomunk kertjében augusztus hó 28-án , vasárnap du. 17.00 órakor úrvacsorás istentiszteleten adunk hálát Istennek az új kenyér áldásáért. Megköszönjük Istennek azt, hogy van kenyér az asztalunkon, s mellette még annyi minden mást is a terített asztalra tudunk tenni. Ha valóban hálásak vagyunk, akkor szabadtéri istentiszteletünkön legyünk együtt újra.

Az istentiszteleten részt vesz a Kozármislenyi Fúvószenekar, a Pécsi Református Óvoda néptánc csoportja, gyermekek népi logikai és ügyességi játékokkal játszhatnak s újra indulhatnak aszfaltrajzversenyen.
Istentiszteletünk végén Kovács Gyula festményeit tekinthetik meg templomunkban. A kiállítást Ritter Attila nyitja meg.

Július 25-én hétfőtől újra várom szeretettel református gyermekeinket táborunkba. Ebben az évben Kozármisleny Város Önkormányzatának anyagi támogatásával kárpátaljai gyermekeket is vendégül látunk. A gyermekek részére szeretnénk segítséget nyújtani az iskolakezdéshez, ezért gyülekezetünkben már meghirdettünk egy adomány gyűjtést a gyermekek tanfelszereléseire. Szeretném kérni azokat, akiknek lehetőségük van, segítsenek abban, hogy könnyebb legyen az iskola kezdés.

A segíteni szándékozók a Szigetvári Takarékszövetkezetnél vezetett 50800180-11005669 számlaszámra küldhetik el támogatásukat, úgy, hogy a közlemény rovatban feltüntetik: adomány kárpátaljai gyerekeknek. Az adományokat kedd estig gyűjtjük.

Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! (Jn 21,15-18) Vagy úgy is fordíthatnánk: Őrizd az én juhaimat. Mi is őrizzük a mieinket. Azért, hogy egy lélek se vesszen el. Sem a családból, sem a baráti társaságból. Nem is tudjuk sokszor értékelni, hogy milyen csodálatos ajándékot kaptunk azáltal, hogy van kit őrizzünk, hogy ránk bíz Isten életeket, lelkeket. Őrizzük őket, vigyázzunk rájuk.

Szeretettel várunk minden kedves Szülőt július 8-án 15.30 órakor kezdődő református gyermek tábort záró zenés áhítatunkra. Mariann néni és a gyerekek :)

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

"Az Úr áldjon meg téged. Töltse be lábaid tánccal és karjaidat erővel. Töltse el a szívedet szeretettel és a szemedet nevetéssel.Töltse be a füledet zenével és az orcádat jó illattal. Töltse a szádat nevetéssel és örvendezéssel! Ámen. (Afrikából)

"Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Isten. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok az égben!" Mt 5, 1-12a

Ha az életben elbuksz, ha tele van kudarccal az életed, attól még lehetsz boldog, még lehetsz sikeres.

"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." ApCsel 2,1-4

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon … Alig múlt húszéves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kedvesen elbeszélgettek a meleg, tavaszias időről, a fiú váratlanul így szól: „Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok haza felél.” Áradt a szó belőle, miközben elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és z is tudta, hogy túl tudatlannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet. Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött ( … ) Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott, ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek a szülei. Megírta nekik, hogy megbocsátásuk jeléül kér tőlük valamit. Egy olyan jelet, amit jól lát majd az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog az életükből. Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot. Útitársa végighallgatta a fiú történetét, majd udvariasan megkérte: „Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.” Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát. A könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatal ember vállát: „Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják!”

„ Hányan lesik a te almafádat, mert keresik a megbocsátás kis jelét rajta? Ne halogasd, menj és tűzd ki rá!” – írta a történethez Böjte Csaba testvér.

"A várva várt. A tavasz, a gyönyörű, az illatos, az élettel teli. Az új élettel teli. Szép, szívmelengető, csodákat adó. Virágzó magnóliával, válladra telepedő katicabogárral. Szereted. De a tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. Nem csak azért, mert a tavasz gyönyörű, hogy élvezed, amint a természet ébredezik, újra élni kezd, amint naponta újabb csodákat ad. Hanem az ígéret miatt. Igen. Az ígéret miatt. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi ... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát. Van ilyen tavasz." Csitáry-Hock Tamás

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha szétosztom az egész vagyonomat, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszú tűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk:
De mikor eljő a teljesség, eltöröltetik a töredékes.
Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogyan engem is megismert az Isten.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor 13,1-13

Krisztus 40 nappal a feltámadása után ezen a napon, csütörtökön ment vissza a mennybe. Eltakarta a fényes felhő, és a tanítványok már másodszor érezték magukat árván. Újra úgy érezték, magukra maradtak. Azt olvassuk azonban, hogy "Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." ApCsel. 1,10-11 Jézus gondoskodott arról, hogy ne maradjanak egyedül. S ez azóta is így van. Ha nem is látsz senkit, ő akkor is ott áll melletted.

Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”
Elhaladva egy falusi otthon mellett, a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:
„E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem.”
Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.
„Ó – mondta az angyal –, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem.”
E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit.
Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is elváltozott, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását.
Eldobta az elszáradt rózsákat, az elváltozott mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.
Így szólt: „Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton. Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete.”

Böjte Csaba testvér gyermekeinek szeretnék tisztítószer adományt küldeni a jövő hét folyamán! Ehhez kérem ismerőseim, gyülekezeti tagjaink segítségét. Legkésőbb keddig várom az adományokat a gyülekezeti teremben. A templomban át veszem a tisztítószereket a következő időpontokban:

vasárnap du. 15.30-17.30-ig, hétfő 17.00-18.00 óráig, kedd 17.00-18.00 óráig.
Köszönöm azokat a tisztítószereket, amiket eddig átvettem.

Mit is jelent a befizetett adó 1%-a, amit az egyházközség, vagy valamely szervezet számára lehet felajánlani?

Mindazok, akik munkahellyel rendelkeznek vagy önadózók, azoknak lehetőségük van választásuk szerint adójuk (amelyet az államnak fizetnek) 2X1%-át felajánlani.

Az első 1%-ot a technikai számmal ellátott (0066) kedvezményezett részére lehet küldeni. Ez az 1% ebben az esetben a Református Egyház részére megy Budapest központtal. Ezt nem közvetlenül kapja az egyházközség, hanem a Református Egyház osztja szét az egész összeget a magyarországi református gyülekezetek között. Így részesül ebből a Kozármislenyi Református Egyházközség is.

Az adó másik 1%-át fel lehet ajánlani alapítványok, egyesületek, stb. részére. gyülekezetünknek van alapítványa, a Kozármislenyi Református Templom Építési Alapítvány, 7761 Kozármisleny, Munkácsy u. 86. adószámunk: 18317040-1-02

Köszönjük az elmúlt évben tett felajánlásokat, s szeretettel kérjük, hogy támogassák a református egyházat, gyülekezetünket ebben az évben is!

Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: “Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus erre így válaszolt: “Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!” Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: “Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő így válaszolt: “Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)” Mt 17,14-21.
MOZGASSUNK MEG A HEGYEKET
Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)
Egy nyugat-virginiai gyülekezet a templom mögötti dombot szerette volna eltüntetni, hogy helyére parkolót építhessen. A lelkész meghirdetett egy “mozgassuk el a hegyet, vasárnapot”, és az istentiszteleten is ezért imádkoztak. Hétfőn a domb még mindig ott volt, ám megjelent az állami autópálya társaság képviselője: “Szükségünk lenne pár ezer tonna földre útfeltöltés céljából. Elvihetnénk-e a templomuk mögötti domb egy részét?”
A történet tanulsága, hogy Isten segít megtennünk azt, amit megtehetünk. A Bibliában látjuk Isten és az emberek együttmunkálkodását a csodatételek során. Mielőtt Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból, megkérte a körülötte lévőket, hogy távolítsák el a sírt lezáró sziklakövet (Jn 11,39). A feltámasztás csodáját követően is megkérte az álmélkodókat, hogy vegyék le róla a halotti pólyákat és kendőket (Jn 11,44). Mk 2,1-5-ben a béna ember barátai jól tudták, hogy nem tudnak gyógyulást nyújtani, de azt megtették, amit tudtak: kibontották az épület tetejét, és leengedték Jézus elé barátjukat.
Ha hegyekkel kerülünk szembe, Isten egy ásót nyom a kezünkbe vagy oda küldi az autópálya vállalat illetékesét!
Imádság: Istenünk, mutasd meg, milyen szerepet játszhatunk “hegyeket elmozdító” munkádban! Ámen.
Milyen eszközöket biztosított Isten ma számomra, amivel segíthetek “hegyeket megmozdítani”?
James N. Watkins (Indiana, USA)
IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ELBÁTORTALANODOTT!

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.
Mindegyik kézbe kapott egy lapátot és elkezdtek a földet a kútba hányni. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később mikor már elhallgatott a paraszt kíváncsian hajolt a kút fölé.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami furcsát csinál. Lerázza magáról a ráeső földet, letapossa és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az ismét lerázta magáról és egyre feljebb és magasabbra került.. Hamarosan mindenki azon ámuldozott, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet válogatás nélkül minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, az életben maradásért az, hogy lerázd magadról! Ne hagyd magad betemetni! Tegyél egy lépést a szabadságod felé!
Minden probléma egy lehetőséget ad a továbblépésre. Bármilyen nehézségből van kiút, és ha nem adod fel, nem állsz meg akkor megnyílik a szabadulás útja.
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!